Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabdság,szerelem

2008.07.01

Szabadság, szerelem

 

Ez az Andrew G. Vajna nevével fémjelzett,  úgynevezett szuper produkció- amit valószínűleg már szinte minden magyar ember látott- nem éppen a legtökéletesebb alkotás.

És akkor még szépen fogalmaztam.

 Történetet felesleges részletezni, hiszen mindannyian tanultuk az iskolában („nem mindig kell elhinni azt, amit az iskolában mondanak” Tata). Inkább koncentráljunk a megvalósításra.

Biztosan sokan vannak úgy egy film nézése közben, hogy jajj, én ezt sokkal jobban megcsináltam volna, és hogy miért ilyen béna embernek adják a rendezést, satöbbi. Hát igen, ez a film bővelkedik csupa-csupa ilyen jelenettel. De azért valljuk be, ezt megrendezni mégsem olya, mint mondjuk a Karib tenger kalózait. Ami egy fikció ugyebár, nincsenek elvárások (azon kívül, hogy szórakoztasson, és hogy kalózok legyenek benne, a Karib tengeren). Itt igenis teljesíteni kell. Nagy volt a beharangozás, és azért Vajna olyan filmeket tett le eddig az asztalra, mint a Terminátor. Jogosan számítottunk valami monumentálisra. Valamire, ami nem olyan szövegrészekből áll, amit egy kisiskolás meg tud írni( okosabb vagy mint egy ötödikes?) és nem kétes eredetű vágásokből, rosszul szerkesztett jelenetekből(a film egyik  mélypontja, az mikor a kis Józsikának lelövik a barátját, majd haza viszik ,és már önfeledten játszik is egy repülőgéppel.) és összeeszkábált harcjelentekkel díszítik meg mindezt.

 De jó, kicsi ország, kicsi népe (hatalmas tettekkel), szakmai tapasztalat sem túl sok van. –Ugye a legjobb magyar film máig az Indul a bakterház. Az volt a baj, hogy a stáb az egészből valami hatalmasat akart kihozni. Teletűzdelték ismert színészekkel, és várták a csodát.

Nos, Fenyő Iván nem volt túl jó választás Karcsi szerepére. Nem azért mert a 115 perces játékidő 110 percét azzal töltjük, hogy bámuljuk: mekkora anyajegy van ennek a férfinak az állán, hanem azért, mert nem jó színész. Kis könnyed egydélutános vígjátékokra megfelelő, de egy olyan filmben neki adni a címszerepet, ami az 56-os forradalomról, a hazaszeretetről, és az önfeláldozásról szól, hát…..

 

Dobó Kata (miért Kata? Nem Katalin?). Na, ő már egy fokkal jobb is, szebb is (és szintén rendelkezik bizonyos figyelemelterelő anyajegyekkel). Bár  többnyire, ő is elég ügyetlenül hozza Viki karakterét, mérföldekkel okosabban csinálja mint Iván. Néha azért elég meggyőzően alakítja a szabadságharcost, a végén kifejezetten jó, mikor a Himnuszt énekli. Egy jobb partnerrel, és némi drámai szerep gyakorlásával teljesen megfelelő lehetett volna. És akkor jöjjön az a férfi, akit én sohasem bírtam, de nagyon felkapott színész a Kontroll óta. Igen, mindenki kedvenc ellenőre, aki nem találja a mozgólépcsőt a felszínre, most a magyar vizilabda válogatott fenegyerekeként játsza a janit. A janit, akit most történetesen Tibinek hívnak. Ö messze a legkitaláltabb karakter a filmben. Igaz hogy spicli, nagypofájú és a sportban sem a legkiemelkedőbb, de színt visz a filmbe, egyéniség.. Ennyi, sokkalta jobb, mint a többiek.

 

 Azért a film nézhető, élvezhető és megható. Nem adja vissza teljes mértékben a forradalom hangulatát, de lehet izgulni a meccsen és izgulni az utcán. Némileg átérezhető a csalódás, hogy senki sem segít, hiába várjuk (fák áff amérika!), és az elnyomásról tudjuk: ez nem szocializmus volt, hanem kőkemény diktatúra. Egyféleképpen lehet csak győznünk, bármiről is legyen szó: összefogással.

 

És hogy azért legyen némi tanulság is a végén, idézzük a film egyik jelenetét, hogy kik is az árulók?

-Hruscsov,

-Kádár János,

-Feri bácsi

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.