Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2007 Árpád év

2008.01.06

          2007 – Árpád-év

A legnemesebb európai dinasztia megalapítójának 1100 éves jubileumára emlékezik nemzetünk. Árpád fejedelmünk 907. július 7-én adta vissza lelkét Istennek. A halál a pozsonyi csata megvívása után érte.

 Honszerző Árpád Apánknak nevezzük azt a nemes és vitéz férfiút, aki nekünk Hazát adott. Igaz, nem ezt a mai, szűkre szabdalt maradék-országot, hanem az igazi Kárpát Hazát, amelyet 87 évvel ezelőtt Trianonban elvettek tőlünk.

Kárpát-medencében élő magyarság lélekszáma egyre fogyatkozik. Ma már nem 15 milliónyian vagyunk, legfeljebb 12,5 millió magyar él itt a Duna-Tisza mentén, a Kárpátok koszorúzta térségben. S milyen magyarok?

Zömmel szabadrab-magyarok, akiknek már semmit sem jelent Árpád nagyfejedelem, akiknek már semmit sem jelent magyarnak lenni! 2004. december 5-én „kiszavazták" az elszakított területek magyarságát a nemzetből. Megéltük a XXI.-század Trianonját is.

 

De ki is volt az aki minket hazánkba vezetett?

Árpád vezér, akit a bizánci görögök megasz archonnak, azaz nagyfejedelemnek, a nyugatiak latinul magnus dominus-nak, azaz Nagyúrnak neveztek és szólítottak, a IX. század dereka táján a híres Turul-nemzetségben született. Édesapja Álmos fejedelem volt, akit Ügyek fejedelem felesége Emese – csodás előjelektől kísérve – 819-ben hozott a világra. Felmenői között szerepel a hunok nagykirálya, Atilla is. Az tény, hogy Árpád fejedelemről nagyon keveset tudunk. Mintha az Ég Fiaként kapott szakralitása okán még a neve is szent és sérthetetlen lett volna. Amiként az apjáé is

 Árpád fejedelem legnagyobb haditette és elhomályosíthatatlan dicsősége, a halála előtt lezajlott óriási csatanyerése Pozsony alatt. Népünkre tizenkét évvel a honfoglalás után nyugatról tört rá az ellenség. A német-római had Lajos király parancsára a magyarok kiirtásának – „Ugros eliminandos esse” – céljával támadott hazánkra a Dunánál amikor is a 907. júniusában a Magyar Nagyfejedelemség ellen százezer fős nyugati sereg vonult fel a Duna mindkét partján és hajóhaddal a Dunán. A pozsonyi csatában, a magyar sereg az ellenséget teljesen megsemmisítette 907. július 5-7. között. Feltehetően itt estek el Árpád fiai közül is többen. Ettől kezdve 123 évig idegen katona nem merte a lábát magyar földre tenni. Ez a diadal a Kárpát-Haza valódi születésnapja! Nemzeti ünnep kellene legyen, s jószerével ma már nem is tanítják az iskoláinkban. Hasonlóképpen mindent elkövetnek, hogy megfeledkezzünk Árpád nagy-fejedelemről is.

Árpád nagyfejedelem valós alakja nemcsak éltében maradt titokzatos, de halálában is, hiszen sírját évszázadok óta keresik. Anonymus leírása szerint „az Úr megtestesülésének 907. esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik Atilla király városába, ahol is a magyarok megtérése után a boldogságos Szűz Mária tiszteletére eklézsia épült, amelyet Fehérnek (Alba) neveznek." Száz évvel ezelőtt, 1907-ben az akkor még nemcsak a nevében, de a szívében és lelkében is magyar országgyűlés törvényt alkotott Árpád fejdelem örök érdeméről (XXVIII/1907. törvény).

A törvény azonban írott malaszttá vált. Árpád fejedelemnek ma már alig van kultusza

 

Csakhogy az ezeréves haza már nem áll, a nemzet és az ország a szétesés útjára sodródott, a magyarságát vállalók száma egyre fogy, hovatovább Árpád népe és országa?! Talán végleg elveszünk? Hagyjuk hogy elfeledessék dicső múltunkat? Tűrhetjük hogy meggyalázzák ősi jelképeinket?

 

NEM! Amíg lélegzetet tudunk venni, amíg karunkban egy cseppnyi erő is van, nem engedhetjük meg. Attila hun nagy király leszármazottja, Álmos dicső fia, Árpád vezér, segítsd maradék népedet!

 

 Peti

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.